2.

Az élet nagy ajándéka, ha az embert szerető család veszi körül. 

Az utóbbi időben egy kicsit belesüppedtem az önsajnálatba, és nem vettem észre milyen nagyszerű családom van. 

Elfoglalt vagyok, teszem a dolgomat, önmegvalósítok, büszke és erős vagyok, mindent megoldok egyedül és közben hajlamos vagyok elfelejteni azt a csodálatos érzés, amit egy szerető család jelent. Amikor kell bátorít, támogat, ösztönöz, amikor kell megmondja a véleményét ( még ha az nem is mindig egyezik az enyémmel ). 

Aztán történik valami, ami eszembe juttatja hogy a világon a legfontosabb a család. 

Ma este fáradtan jöttem haza a munkából. Sajnos kijött rajtam a megfázás, ami estére csúcsosodott ki, így a közérzetem sem volt az igazi. Az utóbbi időben ha tehetem gyalog közlekedem. Ez is a magamnak tett ígéretek egyike és igyekszem is betartani. A rossz közérzetemre való tekintettel megkértem a szüleimet jöjjenek le elém a buszhoz. Ezt természetesen meg is tették. Mivel nem lakunk messze a megállótól , így a kaput nem is csukták be. Amikor befordultunk az udvarunkba , akkor vettük észre hogy egy nagy és egy kis testű idegen kutya rohangál az udvarunkon. Rögtön kizavartuk őket, viszont nekem nagyon rossz érzésem támadt. Nem találtam a macskámat sehol. A szomszéd kutyákkal nagyon jó viszonyban van, viszont macska lévén az idegen kutyákat nem szereti és fél is tőlük. Az este folyamán többször is kimentem, szólongattam , de sajnos eredménytelenül. Szégyellem bevallani , de a legrosszabb is eszembe jutott. 

Nagyon szeretem ezt a cicát. Még kölyök volt, amikor majdnem elpusztult, akkor sokat ápoltam. Különleges kapcsolat alakult ki köztünk. Amikor hazaérek mindig ott van az ajtóban, jön elém a kapuhoz és én természetesen mindig megszeretgetem őt. Ezért lett volna fájó, ha történik vele valami.

A közérzetem nem javult egyáltalán. Sőt. Megpróbáltam pihenni. 

Egyszer csak hallom, hogy anyukám szólít. 

- Menj , simogasd meg a Picurt. - mondta

Apukám felöltözött, elemlámpát vett magához és az udvar hátsó részében egy kicsit jobban körülnézett. Én nem mentem hátra . Ő igen. És a cicám ott volt elbújva a farakás alatt. Az ijedtségen kívül más baja nem lett. 

Egész este az járt a fejemben, hogy nem kellenek nagy dolgok. 

Mert ezek azok. 

1.

Az utóbbi napokban a szürkeség , a hideg és az eső vette át az uralmat. A törvényszerű az lenne, ha az én hangulatomat is a szomorúság és a lehangoltság jellemezné. Ez nem így van. Sokkal könnyebb lenne megadni magam ezeknek az érzéseknek, és pl. az időjárásra fogni hogy ha  rossz kedvű vagyok. Az utóbbi időben bizony volt olyan időszak, amikor a könnyebb utat választottam. Mintha nem tudnám, hogy az úgysem hozza meg az általam kívánt eredményt.

Mint oly sok mindenkinek az én életemben is számos nehézség van most is. Könnyebb lenne átadni magam a reménytelenségnek, a szomorúságnak és az apátiának. Na meg persze a dühnek.  Pedig a düh még jót is tud tenni velünk. Velem legalábbis. A düh érzése volt az egyik ami ráébresztett arra, hogy változtatnom kell.

Minden reggel lehetőségek millióit tárja elénk, azt hogy ezeket észrevesszük, csak rajtunk múlik. Lehetőséget kapunk arra, hogy felfigyeljünk embertársaink jóságára, kedvességére. Ahol tudok, én is segítek. Pénteken reggel viszont nekem segítettek. Szokás szerint a hátamra csaptam az irodámat és elindultam dolgozni, nem vettem észre hogy az egyik külső fakkja nyitva van a hátizsákomnak. Az egyik utastársam figyelmeztetett erre, így nem veszett el semmim. Nagyon hálás voltam neki. Ez már jó indítás volt. Hajlamosak vagyunk csak a nagy dolgokat észrevenni, pedig a sok apró csoda az ami igazán számít.

 A nap további részében persze voltak nehézségek, legfőképpen a hasamban jelentkező éles fájdalom formájában. Először persze rögtön fájdalom csillapító injekció után kívánkoztam, de aztán rájöttem hogy inkább küzdök. A gyógyszert választottam , meg egy kis akaraterőt. És láss csodát fél-egy óra múltán jelentősen csillapodott a fájdalmam. A recept egyszerű: hinni kell magunkban és abban hogy minden jóra fordul.

Szombaton ismét megtapasztaltam milyen jó , hogy vannak barátaim. Nekik köszönhetően igazán szuper estét tölthettünk együtt. Minden egyes pillanata maga volt a tökély. Azt csináltuk amit szeretünk: egész este táncoltunk.

Egy dolog biztos. És ez bizony most közhelyesnek hangzik. Lehetsz gazdag anyagi javakban, de ha nincs szerető családod, ha nincsenek barátaid akkor semmid sincs.

Én egy nagyon gazdag ember vagyok. Szerető család és szuper barátok vesznek körbe.

A rajt

Olyan vagyok mint mindenki más. Tele vidámsággal, célokkal, jó napokkal, rossz napokkal , küzdelmekkel és számtalan változatos élethelyzettel.

Miért is indítom most ezt a blogot?

Mert céljaim vannak, és minden idegszálammal küzdeni fogok a céljaim eléréséért.

Mert tudom, hogy sokan vagyunk, akik tele vagyunk célokkal és persze problémákkal is, csak néha nagyon nehéz megtalálni a helyes irányba vezető utat. Nagyon úgy tűnik, hogy én ezt megtaláltam. Természetesen még a rajtkőnél állok ( álltam ), a táv maratoni, ennek ellenére minden egyes méterét ki fogom élvezni.

Vágyom a pozitív és előremutató változásra. Arra, hogy a kitűzött céljaimat megvalósítsam. Ennek az évnek a jelentős része a múlt lezárásáról és az elengedésről szólt. Itt az ideje az előrelépésnek, és a megvalósításnak. Egy  nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem a minap. Feltett nekem egy kérdést, amire akkor még nem tudtam válaszolni.

„ Az oké hogy vannak terveid, hogy eléred a céljaidat, de mi a helyzet az oda vezető úttal? „

Ez gondolkodóba ejtett. Arra koncentráltam , hogy milyen jó lesz , amikor teljesítem amit kitűztem magam elé, közben megfeledkeztem arról hogy a most-ra , az odavezető útra koncentráljak. Minden pillanat, elhatározás, találkozás okkal történik az életemben. Minden helyzetből, elhatározásból, találkozásból és eredményből tanulni lehet és kell is. És minden helyzetet, találkozást és eredményt meg kell élni. Mert ez az egy életünk van. Az elhatározás már megvan, a célok megvannak és most már az odavezető út is mutatkozik.

Az elkövetkezendő bő fél év számos izgalmat, sikert, akadályt, örömöt, szomorúságot tartogat számomra.  Egy biztos minden percét megélem.

Mik is az elhatározások:

-          2015.06.30.: A súlyom ismét 70 kg lesz. Ez kb. 15 kg mínuszt jelent.

-          2015.06.30.: A tánctudásom ismét a régi fényében ragyog. Ehhez nagyon sok gyakorlásra lesz szükség, de megcsinálom.

-          2015.06.30.: Éppen haladok az angol középfokú nyelvvizsga megszerzése felé. Még kb. fél év ettől az időponttól számítva és az a papír is a kezemben lesz.

-          2015.06.30.: Készülök az első 10 km-es futóversenyemre. Az alapok már megvannak.

A mai nappal egy nagyon izgalmas utazás veszi kezdetét.

Fogadjátok sok szeretettel J