2014. december 9., kedd

2.

Az élet nagy ajándéka, ha az embert szerető család veszi körül. 

Az utóbbi időben egy kicsit belesüppedtem az önsajnálatba, és nem vettem észre milyen nagyszerű családom van. 
Elfoglalt vagyok, teszem a dolgomat, önmegvalósítok, büszke és erős vagyok, mindent megoldok egyedül és közben hajlamos vagyok elfelejteni azt a csodálatos érzés, amit egy szerető család jelent. Amikor kell bátorít, támogat, ösztönöz, amikor kell megmondja a véleményét ( még ha az nem is mindig egyezik az enyémmel ). 

Aztán történik valami, ami eszembe juttatja hogy a világon a legfontosabb a család. 

Ma este fáradtan jöttem haza a munkából. Sajnos kijött rajtam a megfázás, ami estére csúcsosodott ki, így a közérzetem sem volt az igazi. Az utóbbi időben ha tehetem gyalog közlekedem. Ez is a magamnak tett ígéretek egyike és igyekszem is betartani. A rossz közérzetemre való tekintettel megkértem a szüleimet jöjjenek le elém a buszhoz. Ezt természetesen meg is tették. Mivel nem lakunk messze a megállótól , így a kaput nem is csukták be. Amikor befordultunk az udvarunkba , akkor vettük észre hogy egy nagy és egy kis testű idegen kutya rohangál az udvarunkon. Rögtön kizavartuk őket, viszont nekem nagyon rossz érzésem támadt. Nem találtam a macskámat sehol. A szomszéd kutyákkal nagyon jó viszonyban van, viszont macska lévén az idegen kutyákat nem szereti és fél is tőlük. Az este folyamán többször is kimentem, szólongattam , de sajnos eredménytelenül. Szégyellem bevallani , de a legrosszabb is eszembe jutott. 

Nagyon szeretem ezt a cicát. Még kölyök volt, amikor majdnem elpusztult, akkor sokat ápoltam. Különleges kapcsolat alakult ki köztünk. Amikor hazaérek mindig ott van az ajtóban, jön elém a kapuhoz és én természetesen mindig megszeretgetem őt. Ezért lett volna fájó, ha történik vele valami.

A közérzetem nem javult egyáltalán. Sőt. Megpróbáltam pihenni. 

Egyszer csak hallom, hogy anyukám szólít. 

- Menj , simogasd meg a Picurt. - mondta

Apukám felöltözött, elemlámpát vett magához és az udvar hátsó részében egy kicsit jobban körülnézett. Én nem mentem hátra . Ő igen. És a cicám ott volt elbújva a farakás alatt. Az ijedtségen kívül más baja nem lett. 

Egész este az járt a fejemben, hogy nem kellenek nagy dolgok. 

Mert ezek azok. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése